A gy

1
A gyógypedagógia története

• 6. A gyógypedagógia alakulása a 18-19. századi
  Európában
• 1. rész

2
Az orvostudomány fejlodése

• Pereire, de lÉpée, Haüy bebizonyították, hogy az
  érzékszervi fogyatékkal élo emberek
  intelligensek, akik a szenzualista elvek
  alkalmazásával és az alternatív szenzoros ingerek
  használatával eredményeket tudnak elérni olyan
  területeken, ahol korábban ezt nem tételezték fel
  róluk.
• A siket és vak emberek sikerei azt jelentették,
  hogy a lehetoségek más fogyatékkal rendelkezo
  csoportokra is kiterjeszthetok, elsosorban az
  elmebetegekre, majd pedig a mentálisan retardált
  emberekre.

3

• Ekkor már nem klérus tagjai, hanem az orvosok
  voltak ennek a fogyatékkal élok fejlesztését
  szorgalmazó irányzatnak a zászlóvivoi.
• A 18. század végén az orvostudomány általában
  véve is kiszorította a teológiát az emberrel, az
  emberi lélekkel való foglalkozás terérol.
• Az orvostudomány fejlodését a rendszertani
  szempont dominanciája alakította az a
  meggyozodés, hogy az általános törvények
  gyökérzete közös.
• Carolus Linnaeus azzal forradalmasította a
  biológia tudományát, hogy az állatokat és
  növényeket szerkezetük és funkciójuk alapján
  osztályokba sorolta.
• Georges Cuvier báró, a paleontológia atyja rendet
  teremtett a komparatív zoológiában.

4

• Az orvosok hittek abban, hogy a növényekhez és
  ásványokhoz hasonlóan a betegségek is osztályokba
  sorolhatók.
• Az emberi betegségek zavarba ejtoen hosszú
  sorának az osztályozása két alapveto célt
  szolgált.
• Az elso, hogy világos pontos definícióját adja a
  betegségnek, illetve a betegségek belso
  természetét és egymással való kapcsolatát mutatta
  be a hasonló jellegzetességek alapján történo
  csoportosítás.
• Amikor ez elkészült, úgy vélték, hogy azonosítani
  és befolyásolni lehet a körülményeket, amelyek
  meghatározták a betegséget és az egészséget.

5

• Az ideológusokat, az orvosokkal és filozófusokkal
  együtt a tanulás empirikus alapelvei érdekelték,
  az elme képességei, és az elemzés módszerei.
• A cél az emberi faj tökéletesítése volt
  (perfektibilitás), ehhez a szenzualista
  alapelveket fogadták el.
• A tények gyujtésének condillaci módszerével és
  kiindulópontként az analitikus közelítésmóddal az
  ideológusok úgy fogalmazták meg az orvostudomány
  lényegét, hogy az nemcsak a betegségek
  gyógyításának a tudománya, hanem a lélek
  tanulmányozása is a mentális egészség
  elomozdítása érdekében.

6

• Az elidegenedés (alienation) volt az a kifejezés,
  amellyel a korai ideológusok Franciaországban
  összefoglalták a pszichiátria elso paradigmáját.
• Az orültséget nemcsak esettanulmány tárgyának
  tekintették, hanem úgy is, mint az önirányítás,
  az önkontroll, az én-védelem és az önazonosság
  zavarát, és ezért választották az elidegenedés
  fogalmát.
• Bár Pierre Jean Georges Cabanis-t (1757-1808),
  Mirabeau hercegének orvosát tekintették az
  ideológusok vezérének, nagyobb érdeklodésre
  tarthat számot a gyógypedagógia fejlodése
  szempontjából Philippe Pinel, Jean Marc Gaspard
  Itard és Édouard Seguin.

7
A mentális betegségek kezelése

• Az 16. század elején a bolondokat tébolydákba
  zárták, foleg a többségi társadalom védelme
  érdekében.
• Az orvostudományi elméletek azt állították, hogy
  az orülteket egy alkalmas helyre kell bezárni,
  hogy megelozzük a bunözést, amelyre ok
  többé-kevésbé hajlamosak.
• Nemcsak a mentális betegek számára alkalmazták az
  intézményeket.

8

• A középkorban felállított kórházakban mindenféle
  csoportokat elhelyeztek, köztük a valóban
  orülteket, az mentálisan retardáltakat, asz
  idoskorú szellemileg leépülteket, az albínókat és
  az epilepsziában szenvedoket.
• A disszenterek (nem anglikán protestánsok),
  eretnekek és a társadalmi, vallási rend más
  felforgatói anélkül, hogy ténylegesen bunözok
  lettek volna szintén részét képezték az
  intézményesítetten orültnek nyilvánított
  népességnek.

9

• Amikor Philippe Pinel megkezdte muködését a 18.
  század végén, két nagyobb tébolyda volt
  Párizsban.
• A párizsi és Párizs környékbeli férfiakat
  Bicêtre-be vitték, amely börtönként is szolgált
  1836-ig, és a guillotine elso kísérleti
  alkalmazásának színhelye volt, a noket pedig
  Salpêtrière-be. A százezer lakosú Párizsban ez a
  két kórház lett a gyujtohelye a város
  elesettjeinek.

10
Bicêtre
11

• A legtöbb 18. századi orvos úgy vélte, hogy az
  orülteket csak nyers erovel lehet kezelni.
• Alapvetonek tartották a felügyelok és az orvosok
  hatalmát az orült betegek fölött.
• Az intézeti életet a kemény bánásmód, eroszakos
  gyógymód, valamint a vesszozést, éheztetést
  magába foglaló büntetés jellemezte.
• A bentlakókkal brutálisan bántak, állatokként
  kezelték oket, és állati státuszban tartották
  oket.

12
Leláncolt ápolt az egyik londoni
elmegyógyintézetben. William Hogart Bedlam, 1735
13

• Általában azt tartották, hogy az orültek
  érzéketlenek a fájdalomra, a homérsékleti
  változásokra.
• Salpêtrière-ben és Bicêtre-ben az ápoltakat
  meztelenül, patkányoktól hemzsego ketrecekben
  leláncolva tartották a föld alatt, kenyéren és
  híg levesen.
• Egy 1787-es Salpêtrière-rol készített jelentés
  leírta, hogy négy vagy több beteg volt a keskeny
  cellákba zsúfolva, mocskos szalmazsákokon
  aludtak, élosködok hemzsegtek mindenütt, a
  patkányok éjszaka csapatostul futkároztak
  éjszaka, ették a ruházatot,a kenyeret, végezetül
  a betegek húsát.

14

• Ezekben az intézményekben olyan szörnyuek voltak
  a körülmények, hogy nem meglepo, hogy 1780-ban,
  amikor járvány söpört végig Párizson, ennek
  eredetét egy Bicêtre-bol kiinduló fertozésnek
  tulajdonnák.
• Egy vizsgálóbizottság arra a következtetésre
  jutott, hogy Bicêtre-ben tífusz tombolt, amely a
  rossz minoségu levegovel volt kapcsolatban, de a
  bizottság tagadta, hogy ez volt a betegség
  forrása.
• A mentális betegségekrol alkotott korai
  koncepciók a külso körülmények együttállásában
  keresték az okokat.
• Legalább a klasszikus görögöktol kezdve egészen a
  17. századig úgy vélték, hogy az orültség az
  istenek büntetése azok számára, akik magukra
  haragították oket.

15

• Voltaire, Rousseau és más francia írók gúnyolták
  a démonológiát, a boszorkányságságot és ezek
  üldözését, tagadták az orültség természetfeletti
  magyarázatait.
• Azt állították, hogy az ilyen okokban való hit a
  klérus koholmányaiból fakad.
• Az ilyen babonákat érveltek a racionalitás és
  a tudomány fényében el kell utasítani.
• A démonológia egyik helyettesítése, melyet
  Rousseau, Voltaire és mások is készségesen
  elfogadtak, az önmaga által eloidézett ok, foleg
  a maszturbációs orültség képzete volt.
• Mégis a maszturbációs orültség fogalma, amely
  minimum a 19. század végéig nagyon népszeru volt,
  önmagában is egy nagyon makacs tévhit volt.

16
Philippe Pinel (1745-1826)

• 1778-ban érkezett Párizsba, miután Toulouse-ban
  és Montpellier-ben befejezte orvosi tanulmányait.
  Orvosi szövegeket fordított, természethistóriával
  és matematikával foglalkozott, és követte Locke
  és Condillac empirikus ismeretelméletét.
• A Gazette de santé címu lap szerkesztoje.
• Egy melankóliában szenvedo és félrekezelt
  barátjának halála járult hozzá ahhoz, hogy
  érdeklodése a mentális betegségek felé fordult.
• 1793-ban lett a Bicêtre orvosa.

17

• Pinel összekapcsolta a szenzualizmus koncepcióit
  a gyakorló orvostudománnyal, és új hangsúlyt
  helyezett a mentális és testi egészségre.
• Számos orvosi beavatkozásának alapjai
  Rousseau-nál megtalálhatóak, aki a figyelmet a
  külsorol a személy belso tulajdonságai felé
  irányította, és olyan elméleteket alkotott,
  amelyek a pszichiátria elméletének és
  gyakorlatának szerves részévé váltak.
• Maga Pinel sokat köszönhetett Locke-nak,
  Voltaire-nak és az enciklopédistáknak.

18

• Pinelt megelozoen a klinikai orvoslás nem
  fejlodött megfeleloen ahhoz, hogy az új
  humanitárius filozófiák és a mentális betegségek
  orvoslásának tudománya egységet alkosson.
• Az induktív tudományok megerosödésével azonban a
  filozófusok és ideológusok az érzelmi
  betegségeket inkább evilági, nem pedig
  természetfeletti eredetu betegségként kezdték el
  szemlélni.
• Pinel szilárdan hitte, hogy a Teremto úgy
  tervezte az emberi testet, hogy akkor muködik a
  legtökéletesebben, amikor összhangban van a
  társadalmi és politikai környezetével.
• Hasonlóképpen a Teremto úgy alkotta meg a
  politikai rendet, hogy az emberi egészséget a jó
  társadalmi intézmények erosítik.

19

• Eltunodött azon a lehetoségen, hogy a mentális
  rendellenességek legjelentosebb oka az, hogy a
  társadalom a mentális egészséghez szükséges
  feltételeket nem képes biztosítani tagjainak.
• Azáltal, hogy nem tud ilyen feltételeket
  biztosítani, a társadalom végso soron felelos
  azokért a feszültségekért, amelyek mentális
  konfliktusokat és összeomlást eredményeznek az
  egyénben.

20

• Pinelben fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy
  a szabadság és egyenloség ugyanazon jótéteményeit
  alkalmazza az elmebetegekre, amelyeket Jean Paul
  Marat és Georges Jacques Danton követeltek a
  Nemzetgyulésben.
• Pinel fellépett a mentális betegségek korabeli
  etiológiai (kóroktani) koncepciója ellen.
• Elvetette azt a felfogást, hogy az elmeállapotot
  az ördög, a boszorkányság vagy a Hold állása
  hozza létre.
• Azt sem fogadta el, hogy az elmebetegség az ember
  belso természetébol fakad a kedélyállapot, a
  hajlamok a szenvedélyek, az erkölcs nem okoznak
  mentális betegséget, mivel az testi
  rendellenesség, mely független a belso
  természettol.

21

• A sekélyes erok elutasításával Pinel a drámai
  életszükségleteket tekintette az érzelmi
  zavarodottság elsodleges okainak.
• Pinel feltételezte, hogy a betegek nem reagálnak
  az eroszakra és kényszerítésre, hanem inkább
  együttérzésre, tiszteletre van szükségük, hogy
  legyozzék az életükbol fakadó problémákat.
• A sikeres terápia aktív részvételt kíván a
  betegtol, a kezelés és a gyógyítás a tünetek
  kórtörténetének részletes leírásán és a beteg
  társadalmi hátterének a figyelembe vételén
  alapul.
• Ezek ismeretében az orvos természetes módon eljut
  a betegség eredetének és a tünetek kialakulásának
  az egyéni kórtörténetéhez.

22

• Pinel megoldása volt az erkölcsös kezelés
  (traitement moral), egy integrált, teljes
  kezelési eljárás, amely magában foglalja az
  összes nem orvosi technikát, és külön
  hangsúlyozta a beteg lélektani sajátosságainak a
  fontosságát.
• A morális kezelés hangsúlyozása konstruktív
  tevékenységeken alapult kedvességen, minimális
  korlátozáson, struktúrán, rutinon és a kezelés
  konzisztenciáján.

23

• Amikor, 1793-ban kinevezték a bicêtre -i
  ispotályba orvosnak, a megbízók ígérték, hogy
  eleget tesznek kérésének alkalmazhatja kezelési
  módszerét.
• Azzal kezdte, hogy gyakorta látogatta betegeit,
  beszélgetett velük, s mivel a betegek aktív
  szerepet játszanak a terápiában, nem szabad oket
  passzivitással elbátortalanítani vagy eroszakot
  kiváltani belolük vagy a személytelen betegséget
  látni bennük.
• Pinel drasztikusan megváltoztatta a betegekkel
  való bánásmódot is. Meg volt róla gyozodve, hogy
  ezek az orültek azért olyan elviselhetetlenek,
  mert megfosztották oket a friss levegotol és
  szabadságtól, o ezzel szemben egy kevésbé
  tekintélyelvu szemléletet honosított meg.

24

• Reformjának tudományos mozgatórugója azon a hiten
  alapult, hogy a módszertanilag kontrollált és
  összehasonlító megfigyelés csak akkor lehetséges,
  hogyha a betegek szabadon mozoghatnak láncok
  nélkül.
• Ezen idoszak alatt, amikor a betegekrol levették
  a bilincseket, Pinel alaposan megfigyelte a
  viselkedésüket, és ekkor szerzett tapasztalatai
  alapján további kezeléseket kezdeményezett.

25
Charles Louis-Muller (1815-1892) Pinel elrendeli
a bilincsek levételét
26
Pinel beteget kezel a Salpêtrière-ben. Tony
Robert-Fleury festménye, 1795
27

• Az orök gúnyolódását kiváltva Pinel eloször
  belépett egy angol kapitány cellájába, akit már
  negyven éve leláncolva tartottak, és aki azzal
  szerzett hírnevet, hogy megölt egy ápolót
  bilincsének egyetlen ütésével.
• Kedvesen kezelte a kapitányt és második betegét,
  egy részeges embert, és jutalma a betegek
  viselkedésének drámai javulása volt.
• Ezután negyven betegrol vették le a bilincset, és
  mozgásukat csak a kényszerzubbony akadályozta.
• Amikor a betegeket mozgásukban felszabadították,
  kedvesen és tisztelettel kezelték oket, valamit
  az a elvárás, hogy megfeleloen fognak viselkedni,
  a korábban orjöngo betegek esetében viselkedésük
  drámai javulását eredményezte.
• Nemcsak csendesebbek lettek, de az ápolókkal
  szembeni agressziójuk is megszunt.

28

• Kétségtelen, hogy Pinel módszere hatalmas
  elorelépés volt az elmebetegek humánus
  kezelésében.
• De még így is hosszú és rögös út vezetett az
  elmebetegek humánus kezelésének elterjedéséhez.
• Pinel megkövetelte, hogy a betegek fejlesszenek
  ki egy belso morális korlátot, de készenlétben
  tartotta a külso eroszak és büntetés módszerét
  is, ha a beteg nem volt hajlandó együttmuködni.
• Véget vetett annak, hogy az eroszak a napi rutin
  része legyen, de a csökönyös betegeket
  kényszerzubbonynak, külso eroszaknak és
  korlátozott idotartamú elzárásnak vetette alá.
  Kiegészíto kezelésként Pinel meleg fürdot és
  zuhanyterápiát alkalmazott (vizet csöpögtettek
  a fejre).

29

• Pinel publikációi fontos referenciák lettek a
  szakterületen.
• Ot követoen drámai módon megnövekedett az
  érdeklodés az elmebetegek gondozása és kezelése
  iránt.
• Ez fejezodött ki abban, hogy egyre nagyobb igény
  jelentkezett az asylum-ok és menedékhelyek
  iránt.
• Hatása olyan jelentos volt, hogy egy hivatalos,
  1819-ben megjelent kiadvány eloször tartalmazott
  védo intézkedést nem az elmebetegek ellen, hanem
  érdekükben.

30

• A hírhedt földalatti cellákat betiltották, a
  kezeltek szobáiban padlónak és ablaknak kellett
  lennie, és naponta többször kellett ételt
  felszolgálni.
• A leláncolást felváltotta a kényszerzubbony,
  tiltott volt a korbácsolás, és még a terápiára is
  utaltak napi egyszeri orvosi vizitet rendeltek
  el.
• Az élet késobb alig bánt jobban Pinellel, mint
  Haüy-jel. Azzal gyanúsították, hogy szembeszállt
  a hatóságokkal, nem szolgáltatta ki a Bicêtre-ben
  elbújtatott politikai üldözötteket. Ezért
  megfosztották állásától. Életét nélkülözések
  közepette folytatta.

31
Jean Étienne Dominique Esquirol (1782-1840)

• Itard-ral együtt Pinel beosztottja lett. 1810-ben
  o lett Pinel foorvos utódja a Salpêtrière-ben.
• Elfogadta azt a paradigmát, amit Pinel elméletben
  és gyakorlatban körvonalazott.
• Úgy tekintette az erkölcsi kezelést, mint a
  mentális elidegenítés kezelésében az
  intelligencia és érzelmek képességének
  alkalmazását, ez megegyezik azzal, amit most
  milio-terápiának nevezünk.

32

• Esquirol sokféle terápiát alkalmazott, köztük
  olyan gyógykezelést, mint helleborum, zene,
  elszigetelés (izoláció) és környezetváltozás (a
  beteg környezete legyen tágas és szellos)
  felhagyott az olyan kezelések alkalmazásával,
  mint a teljes víz alá merítés, korbácsolás vagy a
  piócával való kezelés.
• Esquirol írta le eloször a kompulzív szimptóma
  nevu tünet együttest, amelyen o okoskodó
  monomániának nevezett. Lásd
• http//ocdhistory.net/medical/esquirol.html

33
Jean Marc Gaspard Itard (1775-1850)

• Francia orvos, tevékenysége két területen
  bontakozik ki
• 1. Hallási fogyatékosok, siketek kezelése,
  fejlesztése
• Sicard meghívására a párizsi siketnémák
  intézetében dolgozik. Nem francia elodei
  módszerét alkalmazza, hanem új eljárásokat keres.
• A hallásmaradvánnyal rendelkezo gyerekek hallását
  kívánja megfelelo hallástréninggel fejleszteni.

34

• Különbözo hangingereket (pl. harang, csengo, dob,
  fúvós hangszerek) vezet a fülbe. Ezek után a
  magán- és mássalhangzók akusztikai
  differenciálását igyekszik kialakítani. Ezt
  követi a beszédértés fejlesztése (szavak,
  mondatok, beszéd).
• A hallásmaradvánnyal rendelkezoket két csoportra
  osztja a.) teljesen kifejlesztheto hallásúak,
  b.) részlegesen fejleszthetoek.

35

• 2. Értelmi fogyatékosok fejlesztése
• Itard érdeklodése új irányba fordult, amikor
  eljutott Párizsba annak a fiatal fiúnak az esete,
  akit az aveyroni erdoben láttak farkasokkal
  futkározni.
• A fiút, akit késobb Viktornak neveztek, eloször
  parasztok vették észre.
• 1798-ban favágók újra meglátták Caure erdeiben,
  amint makkot és mogyorót szedett, és bár vadul
  ellenállt, az emberek elkapták. Nyilvánosan
  mutogatták, de egy ido múlva megszökött. A
  következo 15 hónapban sokszor látták Viktort,
  amint burgonyát és répát ásott ki vagy makkot
  szedett.

36
(No Transcript)
37

• 1799. június 25-én három vadász meglátta,
  elfogták és visszavitték Lacaunba, és egy
  özvegyasszony gondjaira bízták.
• Nyolc nap múlva újra megszökött, de ezúttal
  felment a hegyekbe. Ismeretlen okból egy Vidal
  nevu kelmefesto muhelyének a közelébe ment, ahol
  újra elfogták.
• Egy kormánybiztos gondoskodott a fiúról, és
  másnap a St.-Affrique árvaházba vitte. Viktor
  innen is többször megszökött.

38

• Ekkorra már szerte Franciaországban ismerték
  Viktort, híresség lett.
• Tömegével jöttek az emberek, hogy megnézzék.
• Története egész Franciaországban bekerült az
  újságokba, és felkeltette a filozófusok, a
  tanárok és a köznép figyelmét.
• Pierre Joseph Bonnaterre abbé, aki a
  természettudományok tanára volt Aveyron
  iskolájában, elsoként tudta felvenni a
  kapcsolatot a fiúval.
• A különbözo korabeli leírások alapján a 12 év
  körüli, jó megjelenésu Viktor veleszületetten
  süketnémának tunt.

39

• Bonnaterre megfigyelte, hogy a gyerek számára
  idegen volt a fott étel, a földön feküdt, és úgy
  ivott, hogy állát a vízbe merítette, ruháit
  eltépte, és folyton szökni próbált.
• Gyakran négykézláb ment, foggal-körömmel küzdött,
  az intelligenciának kevés jelét mutatta, nem volt
  artikulált beszéde, de örömmel fogadta a kedves
  gondoskodást.

40

• Sicard, Itard és más tudósok szerették volna
  Párizsba vitetni Viktort, hogy viselkedését
  tanulmányozzák, mielott vadságát elveszítené.
• De Bonnaterre nem akarta Viktort elengedni.
• Diderot enciklopédiájába szócikket írt a
  zoológiáról, és úgy vélekedett, hogy tudja,
  hogyan tanulmányozzon egy vad gyermeket.
• Azért akarta a gyermeket magánál tartani, hogy a
  filozófia és a természettudomány számára fontos
  adatokat gyujtsön az ember eredeti állapotáról.
  Azonban Sicard elojogaihoz ragaszkodva, Napóleon
  fivéréhez, Lucien Bonnapartéhoz fordult, aki
  elrendelte a fiú Párizsba szállítását.

41

• Ez öt hónapba telt, és Viktor a három hetes
  párizsi út alatt himlot kapott, bár felgyógyulása
  után ennek kevés jele maradt.
• Mikor végre 1800-ban, a Bastille napján a
  fovárosba értek, Viktort a siketek iskolájában
  helyezték el.
• De Sicard abbé hamar megelégelte a ruháit
  szétdobáló, folyton menekülni próbáló fiú
  faragatlanságát, és hagyta hogy magányosan
  kóboroljon a siketnémák iskolájában.
• Ennek következtében a minisztérium egy bizonyos
  Madame Gaurin asszonyt bízott meg azzal, hogy évi
  150 frank ellenében gondozza Viktort az iskola
  közelében levo házában.

42

• Itard megragadta a lehetoséget, hogy a fiúval
  dolgozzon.
• De amikor eloször találkoztak, akkor a tanár és a
  vonakodó gyerek akkor Itard nem Rousseau
  romantikus filozófiájának nemes vademberét látta
  a gyerekben, hanem egy enfant sauvage-t, aki
  koszos volt, és alig érzékelt valamit.
• Megharapta az embereket, ideje nagy részét
  alvással és elore-hátra ringatózással töltötte.
• Itard leírása nem volt ígéretesebb, mint
  Bonnaterre-é Undorítóan koszos gyerek, görcsös
  rángatózással, aki megállás nélkül elore-hátra
  hintázik, mint az állatok, akik megtámadta
  azokat, akik ellenkeztek vele. Nem mutatott
  semmiféle érzelmet gondozói iránt, közönyös volt
  minden iránt, nem érdekelte semmi.

43

• Mégis egy vad gyerek hirtelen megjelenése
  nagyszeru lehetoség volt arra, hogy Rousseau,
  Diderot és a többi filozófus elméletét áttegyék a
  gyakorlatba.
• Itard remélte, hogy neveléssel megoldja azt a
  metafizikai problémát, hogy mi lehet az
  intelligencia foka és a fogalmak természete egy
  olyan gyerek lelkében, akit születésétol fogva
  megfosztottak nevelésétol, és aki embertársaitól
  teljesen elkülönítetten élt.

44

• Condillac mélyen hitte, hogy az emberi természet
  az emberek közötti interakció produktuma.
• Itard a tanítást Condillac gondolataira alapozta,
  és ezt az elméletet Viktor szocializálásával
  próbálta bizonyítani.
• A fiúnak Condillac episztemológiájának és
  nyelvészeti felfogásának élo bizonyítékául
  kellett szolgálnia.
• Viktor a pszichológia és a pszichiátria hajnalán
  jelent meg.
• Senki nem tudta, hogyan tanulmányozzon egy vad
  gyermeket, még kevésbé azt, hogyan bánjon vele,
  és hogyan tanítsa.
• Itard azt állította, hogy Viktor azért volt
  retardált, mert az erdoben élt.

45

• Úgy vélte, hogy a nevelés és a társadalmi
  környezet hiánya miatt volt mentálisan
  visszamaradott, és azt feltételezte, hogy az
  elszigeteltség következtében szerzett idiotizmus
  alakult ki nála (mentális atrópia).
• Philippe Pinel ellenkezo álláspontot képviselt.
  Azt állította, hogy a fiút azért tették ki az
  erdobe, mert retardált volt. Pinel úgy
  vélekedett, hogy a retardációnak foleg örökletes
  okai vannak, és az efféle neurológiai károsodás
  visszafordíthatatlan.

46

• Itard elvetette idos mentorának érvelését.
• Olyan optimista volt, hogy o nevezte el a fiút
  Viktornak.
• Talán azért, hogy szemléltesse a nevelés
  gyozelmét az idiotizmus fölött.
• Azt remélte, hogy a környezeti változások
  teljesen visszahelyezik Viktort a társadalomba,
  és meg volt róla gyozodve, hogy a fiút meg lehet
  tanítani bizonyos készségekre, mint például a
  beszédre.
• Madame Guerinnel együttmuködve Itard sok gondosan
  tervezett nevelési tevékenységbe vonta bele a
  fiút, amely tevékenységeket Pereire szenzoriális
  kísérleteibol merítette.

47

• Ismereteink Itard módszereirol a francia
  minisztériumnak küldött jelentéseibol származnak,
  és az Aveyroni vad fiú címmel ismertté vált rövid
  írásából származnak.
• A jelentéseit öt, a nevelési stratégiáját
  meghatározó fo célkituzés köré szervezte
  szocializáció, szenzoros ingerlés, fogalmi
  fejlesztés, beszéd és tanulástranszfer.
• Barr leírta a tevékenységek és célok sorozatát és
  az öt specifikus ideált, amelyet Itard Viktornak
  kitervelt, hogy fejlessze az érzékszervek
  funkcióit, az értelmi funkciókat és az érzelmi
  képességeket. (Barr, M. W. Classification of
  mental defectives. Journal of Psycho-Asthenics.
  1904. 29-38.)

48

• Barr szerint Itard eloször megpróbált Viktort
  hozzászoktatni az emberekhez úgy, hogy derus
  környezetet teremtett a számára.
• Megkísérelte felébreszteni Viktor idegrendszeri
  érzékenységét, mégpedig a legerosebb ingerekkel.
  
• A fogalmak szférájának a kiszélesítéséhez Itard
  eloször Viktor közvetlen fizikai szükségleteire
  helyezte a hangsúlyt, aztán olyan irányba
  mozdult, hogy új szükségleteket teremtett.
• Viktor beszédhasználatának a fejlesztésében Itard
  utánzást alkalmazott a szükségszeruség nyomására.

49

• Azalatt, amíg Itard Viktorral dolgozott,
  1800-1804 között, a fiú a következo területeken
  fejlodött tapintás, ízlelés, szaglás.
• Ennél lassabban látás, hallás (jóval kevésbé
  sikeresen).
• Négy év elteltével azon Viktor nem fejlodött
  kielégítoen, és végül megállt a fejlodése.
• Valójában Viktor soha nem illeszkedett vissza a
  társadalomba.
• Itard kudarcnak tekintette a munkáját. Ezenkívül
  Viktorban kialakult görcsös rohamokra való
  készség.

50

• Itard memoárjának a részletei és a gyerek
  fejlodésére vonatkozó leírások feltárják, hogy
  milyen hihetetlen odaadással végezte ezt a szinte
  lehetetlen feladatot.
• De a tanulmánynak egy nap hirtelen vége szakadt,
  amikor Itard egy dühös fellángolásában
  megfenyegette a fiút, hogy kidobja az ablakon,
  mert az különösen makacsnak bizonyult.
• Mérhetetlen csalódottságában Itard tajtékzott
  Szerencsétlen, én kiteszem a lelkemet, de
  hasztalan. Menj vissza az erdobe, a primitív
  ízlésednek megfelelo környezetbe. Vagy, ha az új
  igényeid társadalomfüggové tesznek, akkor
  szenvedd el a haszontalanság büntetését, menj
  Bicêtre -be, nyomorúságos halálra ítélve.

51

• Itard végül Pinel táborához csatlakozott, és
  meggyozodött a gyengeelméjuség gyógyíthatatlanságá
  ról.
• Bár Viktor után Itard sokféle esettel dolgozott,
  arra a meggyozodésre jutott, hogy a született
  gyengeelméjuség állapotát lehet csökkenteni, de
  nem lehet megszüntetni.
• Végül oda jutott, hogy nem látta értelmét az
  idióták kezelésének.
• Mindazonáltal Itard munkássága késobb ösztönözte
  a retardált gyerekek esetében a fejlesztést, és
  ez lett az alapja Eduard Seguin és Maria
  Montessori pedagógiájának.

52

• Sot a retardált és zaklatott gyerekek kezelésére
  kidolgozott korabeli módszerek közül sok az Itard
  által kifejlesztett elveken alapul.
• A hallásfejlesztés iránti eredeti
  elkötelezettségét sem hagyott alább.
• Ezen a területen húsz cikket és könyvet írt,
  foglalkozott a siket gyerekek hallásfejlesztésével
  , kifejlesztett és tökéletesített több
  fültölcsért, kutatta a veleszületett siketséget,
  osztályokba sorolta a veleszületett siketség
  eseteit, írt a légmell jelenség eseteirol és a
  dadogásról.

53

• És mi történt szegény Viktorral, a gyermekkel,
  aki felcserélte az erdok szabadságát a társadalmi
  konvenciókért, és csak elutasítással,
  ellenszenvvel, irtózattal találkozott, amikor nem
  tudta bebizonyítani a filozófusok elméleteit?
• Viktor a negyvenes éveiben halt meg 1828-ban,
  abban a kis házban, amelyben Madame Guerinnel
  élt.

54
Éduard Seguin (1812-1880)

• A Francia Tudományos Akadémia 1806-ban beismerte,
  hogy Itard nem ért el Viktorral teljes sikert.
• De méltányolta, hogy Itard nem tudott volna több
  intelligenciát, odaadást, türelmet, bátorságot
  nyújtani Viktornak, és a kudarc okaként a fiú
  érzékszerveinek tökéletlenségét nevezte meg.
• Éduard Seguinre maradt aki Itard és Esquirol
  alatt tanult orvostudományt és sebészetet , hogy
  a következo logikus lépést megtegye a mentálisan
  retardált egyének gondozásában és nevelésében.

55

• Ahogyan Itard Pinel állandóan fürkészo
  tekintetétol szenvedett, úgy Séguin Esquirol
  jóságos, bár szkeptikus figyelmétol kísérve
  dolgozott, aki úgy vélte, hogy az idiotizmus
  gyógyíthatatlan.
• Esquirol számára az idiotizmus nem betegség,
  hanem állapot, amelyben az értelmi képességek nem
  nyilvánulnak meg vagy nem fejlodnek ki annyira,
  hogy képessé tegyék az idiótát arra, hogy az
  életkorának megfelelo tudásra tegyen szert.

56

• Seguin azonban a francia szenzualistákat követve
  úgy vélte, hogy az értelmi visszamaradottságot az
  agykárosodás kivételével a szenzoros izoláció
  vagy depriváció okozza az agysorvadás, akárcsak
  az izomsorvadás, betegségbol ered.
• Seguin szerint az alvó agyat el lehet ébreszteni
  eroteljes, foleg motoros és taktilis ingerekkel.
• Az agy ingerlése elektromos izgalmat vált ki az
  idegrendszerben, amely értágulatot, a véráramlás
  gyorsulását okozza, és végül adekvát táplálást,
  növekedést és fejlodést.

57

• Itard megközelítése a rehabilitációhoz, az
  érzékszervek neveléséhez Seguin munkásságában
  fejlodött tovább.
• Azzal az állításával, hogy a súlyosan értelmi
  fogyatékos egyének specifikus szenzoros, motoros
  gyakorlatokkal fejleszthetok, Seguin egy teljes
  és szisztematikus képzési rendszert alakított ki.
  
• A fiziológiai módszer három fo komponenst
  foglal magába
• motoros és szenzoros fizikai fejlesztés,
• intellektuális fejlesztés, beleértve az elméleti
  tudást és a beszédtechnikákat, valamint
• az erkölcsi fejlesztés és szocializáció.

58
Seguin rajza (a központi idegrendszer motoros
ingerlése)
59

• Itardhoz hasonlóan Seguin is elismeréssel adózott
  Pereire-nek. 1846-os kötete tartalmazott egy
  ötoldalas összefoglalót Pereire muveirol és
  Épée-re vonatkozó megjegyzéseirol.
• Seguin úgy tekintette Pereire munkásságát, mint
  egy jelentos elorelépés a mentálisan retardáltak
  kezelésében, és ez segített neki a mentális
  defektussal élok kezelésében.
• Megfigyelte, hogy a mentális retardáció
  kialakulásában szerepet játszott a korai
  életkorban kezdodo és tartós siketség és vakság.

60

• 1830-ban Séguin és Esquirol magániskolát nyitott
  mentálisan retardált gyerekeknek. Seguin késobb
  egy másik magániskolát is létesített Párizsban
  1837-ban, de ezt alig egy év múlva otthagyta és
  magántanulókkal kezdett el foglalkozni.
• 1842-ben Itard és Esquirol intézkedtek és
  lehetové tették, hogy Seguin kipróbálhassa saját
  módszereit a Bicêtre-ben.

61

• Seguin meg volt róla gyozodve, hogy saját
  fiziológiai módszere (érzékszervi tréning) és
  Esquirol morális kezelése alkalmazható minden
  retardált gyerek esetében, tekintet nélkül a
  visszamaradottság szintjére.
• Ugyanabban az évben a Párizsi Akadémia bizottsága
  kijelentette, hogy Seguin minden bizonnyal
  megoldotta az idióták nevelésének problémáját.

62

• Seguin rendszeres jelentései és szakkönyvei
  állandó referenciák lettek ezen a területen, a
  19. században széles körben elfogadták a
  fiziológiai módszert, és ez világszerte
  megalapozta a mentálisan retardált emberek
  nevelését.
• Seguin 1848-ban az Egyesült Államokba emigrált és
  ott folytatta a munkásságát.

63
A gyógypedagógia alakulása a 19. századi Nagy
Britanniában
64

• Ahogyan a 18. század a vége felé közeledett, Nagy
  Britannia kezdeményezte a fogyatékos populáció
  nevelését, de társadalmi-politikai megszorítások
  következtében ez élesen különbözött a francia
  filozófusok és gyakorló szakemberek
  irányvonalától.
• A francia forradalmat mozgató politikai
  különbségek és félelmek hatással voltak a brit
  élet valamennyi területén, beleértve a
  fogyatékkal rendelkezo egyének nevelését is.
• Franciaország Britannia osi ellensége volt a
  csatamezokön, és újra az volt Napóleon uralkodása
  alatt.
• A forradalom eroszakossága és a terror uralma
  megrázta Európát, és ez sehol nem volt
  érezhetobb, mint Britanniában.

65

• Még mindig neheztelt az amerikai gyarmatok
  elvesztése miatt, félt az 1780-as belso polgári
  zavargások miatt, a belso viszályok miatt az
  ipari forradalom hajnalán.
• A britek a stabilitásuk miatt aggódtak, amelyet a
  brit osztályrendszer és politikai rendszer
  biztosított.
• Még ha a köznapi emberek örvendtek is a paraszt
  fivérek ereje miatt, az uralkodó osztályok
  reszkettek a belso viszályok és a francia
  tapasztalat hírei által kirobbantott forradalom
  hírei miatt.
• Hogy megvédjék magukat a csatornán átszivárgó
  fertozo miazma ellen, a britek konzervativizmusukb
  a zárkóztak, melynek egyik megnyilvánulása volt a
  mindenféle francia eredetu jelenséggel szembeni
  ellenséges érzület.

66

• Bár a britek elszigetelték magukat, elfordulásuk
  a francia filozófusoktól és tanároktól nem
  jelentette azt, hogy nem vettek tudomást az
  Európában elterjedt új társadalmi filozófiákról.
• A 18. század végére a brit társadalmi klíma a
  kivételes emberek számára tette lehetové a
  nevelést. Mindazonáltal a vallási fanatizmus,
  politikai konzervativizmus és a sztereotip
  társadalomfilozófia tiltotta és gátolta a
  spekulatív gondolkodást.
• Ahelyett, hogy a franciák szigorú intellektuális
  megközelítését követték volna a
  gyógypedagógiában, a britek alapvetoen haszonelvu
  nevelési módszert követtek. Félresöpörték a
  fogyatékos populációt érinto pszichológiai és
  filozófiai elveket, és arra törekedtek, hogy a
  fogyatékos egyének zavartalanul beilleszkedjenek
  a többségi társadalomba.

67

• Nagy Britanniában a fogyatékos gyermekek
  gondozása és képzése logikus folytatása volt
  annak, hogy voltak kezelési tervek a szegények és
  rászorulók részére, akik a 18. század korai
  évtizedeiben bukkantak föl.
• Az 1730-as évek tanúja volt a csecsemogyilkosság
  elterjedésének, foleg a turbulens és zaklatott
  Londonban.
• Ez a tendencia elosegítette a menhelyek iránti
  igény elfogadását, amit az angolok korábban
  elleneztek.
• Árvaházak és dologházak szaporodtak, nagy igény
  támadt a szegények iskoláinak és a vasárnapi
  iskoláknak a kiterjesztésére.

68

• A fogyatékos emberek nevelésének feladatát
  Britanniában leginkább az elszánt evangélikus
  reformerek vállalták magukra, ok váltak a
  legjelentosebbé az angol tárasadalom-filozófusok
  körében.
• Az evangélikusok erkölcsi és vallási prioritásai
  nagyon eltávolodtak a felvilágosodás
  korabeliektol, bár fontos kapcsolat is létezett
  közöttük. Akárcsak a felvilágosodás hívei, ok is
  az ember erkölcsi tökéletesedésére helyezték a
  hangsúlyt.

69

• Ez segített biztosítani, az evangélikus irányzat,
  bár visszatért a 17. századi puritán
  erkölcsiséghez, eltávolodott az eredendo bun
  hangsúlyozásától.
• Az evangélikusok szerint a gyerekekben megvan a
  fogékonyság a bunre, de egészében véve ezek a
  bunök a felnottekétol eltéroen
  megbocsáthatók.
• E szálat követve részben azért különítették el a
  fogyatékos gyerekeket, hogy megvédjék a fogékony
  fiatalokat a felnottek szennyétol.

70

• A lelkek megmentésén buzgón fáradozva a britek
  magán jótékonykodás és magánoktatás védnöksége
  alatt védték a fogyatékosokat.
• A gyógypedagógiát nem filozófiai vagy tudományos
  kutatás tárgyának tartották, sot nem is
  humanitárius feladatnak, hanem egy olyan
  folyamatnak, melyben a kivételes embereket
  nevelni és evangelizálni lehet azért, hogy
  belépést nyerjenek a következo világba.
• Az evangélikusok hittek a fogyatékos gyermekek
  nevelhetoségében, de nagyobb hangsúlyt helyeztek
  a hitbéli tökéletesedésre, mint az értelmi
  fejlodésre.

71

• Folytatván a sort, ami már kialakult a
  gyógypedagógia terén, eloször a siketekkel
  foglalkoztak, de ahogyan Jean Paul Seigel
  hangsúlyozza (1969) szinte a teljes viktoriánus
  korban a siket emberek nevelését Britanniában a
  siketség pszichológiája iránti tudatlanság
  jellemezte, valamint az, hogy a brit teoretikusok
  nem tudták alkalmazni legújabb pszichológiai és
  filozófiai koncepciókat.
• A feltörekvo brit nevelok mellozték John Wallis,
  Bulwer és a többiek eredményeit, akik a francia
  eredmények figyelembe vételével lefektették a
  gyógypedagógia alapjait az országban.

72

• Britanniában a hangsúly nagyon egyszeru volt a
  jelnyelvet dehumanizálónak vélték, ennélfogva a
  beszédet akarták minél gyorsabban és
  hatékonyabban kifejleszteni.
• Ennek következtében a siket tanulók nevelése
  Britanniában a beszéd elsodlegességére
  összpontosult.
• A filozófus Dugald Stewart szerint a tanárok
  szerették volna meglepni a egyszeru embereket
  azzal, hogy a néma gyereket milyen gyorsan
  átalakulnak beszélo géppé.

73

• Józan gondolkodású skót filozófusok terjesztették
  de lÉpée és Sicard eredményeit, egy ezzel
  ellentétes csoport legalább annyi idot szentelt a
  francia rendszer gyalázására.
• De lÉpée jelrendszerét teljességgel
  haszontalannak minosítették, képtelen és
  megbocsáthatatlan idopazarlásnak tartották.
• Ezek a kritikusok elvetették a nyelv
  komplexitását, és a módszerben rejlo széles
  kommunikációs távlatokat, és a Zürichi Akadémia
  véleményét sem fogadták el.
• Nem adtak teret egy bonyolult mesterséges nyelv
  tanításának, amely teljesen érthetetlen a világon
  mindenki más számára.

74

• 1760-ban, amikor d Épée elso próbálkozására
  került sor Párizsban, Britanniában, Edinburgh-ban
  Thomas Braidwood (1715-1806), az oralista
  felfogás képviseloje megalapította az elso
  intézményt siket tanulók számára. Braidwood
  eredetileg matematikatanár volt, és elvállalta,
  hogy egy vagyonos kereskedo siket fiának a
  tanítását 1760-ban.
• Vállalkozása annyira sikeres volt, és annyira
  bízott a saját képességeiben, hogy hirdetést
  adott fel elfogadható képességekkel rendelkezo
  bármely személy a tanítását vállalom hároméves
  kortól. Megtanítom beszélni és érthetoen
  olvasni.

75

• Házát, amelyben foleg siket gyerekek tanultak,
  Walter Scott is megemlíti egyik regényében (Heart
  of Midlothian).
• Siketlak-nak (Dumbiedikes) nevezték, mert
  Braidwood itt lakott siket tanítványaival. Samuel
  Johnson és életrajzírója, James Boswell is
  meglátogatta Braidwoodot.

Braidwood's Academy for The Deaf and Dumb in
1760.Photograph taken in 1935
76

• 1806-ban Braidwood unokaöccse kiadta a siketnémák
  tanítása címu könyvet. Ez és több más jelentés
  azt mutatja, hogy Braidwood szájról olvasást és
  írást alkalmazott.
• A beszédet úgy tanította, hogy kis ezüst
  rudacskát helyezett a nyelvre különbözo
  pozíciókban. Eloször hangokat, majd szótagokat,
  végül szavakat tanított.

77

• A tanulók vizsgáztatása után dr. Johnson azt
  mondta, hogy nagyon örvendetes látni, hogy az
  embert sújtó sorscsapások egyikében ilyen
  jelentos segítség várható.
• Braidwood is ugyanolyan titkolózó volt, mint
  oralista kollégái a kontinensen.
• Az érdeklodokkel csak annyit közöltek tanárai,
  hogy megfogadták Braidwoodnak, hogy egy
  jótékonysági iskolában tanítanak, és nem árulják
  el senkinek a tanítási módszereket, és ennek
  dönto hatása volt az észak-amerikai siketoktatás
  fejlodésére.

78

• Módszerénél fontosabb volt önmaga imádata.
• Figyelemre méltó helyzetet teremtett, a siket
  emberek nevelésének monopóliumát, amely 59 éven
  át o volt az elso számú szaktekintély a siketek
  oktatása terén.
• 1773-ban unokaöccsével, Joseph Watsonnal Londonba
  költözött, és Hackney-ben megnyitották második
  iskolájukat siketek számára, amely magánintézmény
  volt.
• E kezdetektol fogva a család szinte teljesen az
  ellenorzése alá vonta az akkoriban létrejött
  magániskolák és jótékonysági intézmények
  szervezetét és pedagógiáját.

79

• Olyan szorosan ellenorizték mindezt, hogy
  kinyilvánított engedélyük nélkül senki nem
  muködhetett ezen a területen.
• Amikor a magánvállalkozások Braidwood iskoláinak
  keretei közt megalakultak, akkor az evangélikus
  reformerek jótékonysági iskolákat hoztak létre
  szegény gyerekek számára.
• John Townshend a kongregációs egyház lelkésze,
  miután találkozott egy anyával, aki siket
  gyermekéért 1500 fontot fizetett a Braidwood
  családnak, azt állította, hogy célszeru
  létrehozni egy jótékonysági intézményt a szegény
  siket gyermekek számára.
• A Clapham-szekta, aminek Townshend tagja volt,
  egy élénk reformcsoportosulás volt szoros
  kapcsolatban a kvékerekkel.

80

• Tagjai közé tartoztak olyan ismert személyiségek,
  mint Henry Thornton, Henry Cox Mason és William
  Wilberforce. Ok voltak a rabszolgaság elleni brit
  mozgalom hátterében.
• Segítségükkel és az amerikai Francis Green
  bátorításával Townshend létrehozta a Bermondsey
  Intézetet szegény siket gyerekek számára
  1792-ben.
• Hat tanulót helyeztek el egy bérelt házban Joseph
  Watsonnal mint tanárukkal.
• Kezdetben a szervezoknek együtt kellett élniük
  azzal a megcsontosodott hiedelemmel, hogy a
  siketekért semmit nem lehet tenni, de gyorsan
  nott a potenciális tanulók száma, és amit
  eredetileg egy helyi intézménynek szántak,
  hamarosan fontos országos jótékonysági
  szervezetté vált - messze túllépve kapacitását.

81

• Sot a Bermondsey Intézet szervezeti tervét sok
  más akkoriban megnyíló jótékonysági iskola is
  átvette.
• 1834-re a brit szegénytörvényben volt egy
  záradék, amely felhatalmazta a gyámügyi
  bizottságokat, hogy fizessenek a menhelyeken élo
  siket és vak gyermekek ellátásáért, és
  felmentette a siket és vak embereket a szigorú
  dologházi vizsgálat alól, amely által az embernek
  fel kellett adnia mindent, hogy belépjen a
  dologházba.
• 1802-ben újabb Braidwood nyitotta meg a
  siketnémák általános intézményét Birminghamben.

82

• Edward Rushton vak költo ösztönözte a vakok
  nevelése-képzése iránti érdeklodést.
• Egy rabszolgahajón veszítette el látását, amikor
  egy szemgyulladás-járványban segédkezett.
• Rushton 1791-ben szegény vak gyerekek számára
  iskolát nyitott Liverpoolban, ahol 14 és 45 év
  közötti embereket tanítottak szakmára, templomi
  éneklésre és orgonálásra.
• Az 1793. év szemtanúja volt a edinbourgh-i vak
  intézet és a bristoli vakok azyluma és ipari
  iskolája megnyitásának.

83

• A londoni vakok iskolájában, amely 1799-ben nyílt
  meg, és sok más hasonló iskolában semmiféle
  értelmi nevelést nem nyújtottak, pusztán szakmát
  tanítottak és némi zenét.
• Úgy vélték, hogy a szegény vak embereknek a
  szakmájukon, azaz feltételezett társadalmi
  hovatartozásukon túl kívül nincs szükségük
  tudásra.

84

• Angliában a pszichiátria és pszichológia
  állítólag William Tuke York melletti menhelyének
  a megnyitásával kezdodött 1796-ban.
• Tuke (1732-1822) angol kereskedo elborzadt a
  tébolydák körülményein, és Baráti Társaság
  (kvékerek) segítségével egy határozottan
  humánusabb intézményt hozott létre.
• A Tuke-család új megvilágításba helyezte az
  elmebetegek gondozását, elsosorban Pinel erkölcsi
  kezelését fogadta el.
• Néha kedves, gyakran szigorú fegyelemmel,
  jutalmazások és büntetések rendszerével a Tuke
  család úttöro szerepet töltött be az elmebetegség
  nem orvosi kezelésében.

85

• A hangsúlyt egy sor rendszeres házimunkában való
  részvételre helyezték, ide tartozott a munka, az
  istentiszteleten való részvétel, a különféle
  társadalmi eseményeken való részvétel, mind-mind
  azzal a végso szándékkal, hogy az elmebetegeket a
  menhelyen kívüli világ elvárt viselkedésének
  megfeleloen formálják, reszocializálják.

86

• A York menhely fejlodése ösztönzést adott a
  parlamenti bizottságnak, a britanniai tébolydák
  állapota ügyében, és olyan szörnyuséges
  jelentések voltak, hogy legalább a Bedlamet
  megreformálták, és kiadták 1828-ban és 1844-ben
  az elmebetegekkel foglalkozó törvényeket.
• Az elmebetegek helyzetét szabályozó reform
  beköszöntével, a 19. század elején a menhelyet
  tekintették az elmebetegségek mindenféle
  megjelenési formájával összefüggo problémákra
  adott elfogatható válasznak. 1845 után hoztak
  létre Nagy-Britanniában köztébolydákat a szegény
  elmebetegek számára.

87
William Hogart Bedlam, 1763
88

• Egy másik tipikus szekvencia a gyógypedagógiában,
  hogy az elmebetegek kezelése megelozi az értelmi
  fogyatékos egyének kezelését és oktatását.
• Látható Nagy Britannia esetében a mentálisan
  fogyatékos tanulók iskoláztatása késobb történt.
• A mentálisan retardált gyerekek oktatása 1846-ban
  kezdodött a bathi iskola létrehozásával.

89

• A felvilágosodás kora a gyógypedagógia
  történetében filozófiai keretek között indult,
  spekulatív, elméleti módon fejlodött, de
  határozottan gyakorlati tevékenységekkel és
  reformokkal zárult.
• Amint a racionalizmuson alakuló intenzív hit
  elhalványult, nyomában sok új intézmény maradt a
  fogyatékos emberek kezelésére és ellátására.
  Kezdetét vette a szegregáció, a menhelyek,
  azylumok kora.